Miss Penhurst kérője

Vasakarattal őrzi a faluja titkait. A férfi ellenséges arannyal érkezik — és túlságosan elbűvölő mosollyal. A régenskori Cornwallban mindkettő halálos lehet. Caroline Penhurst termeszti Swain Cove legszebb tarlórépáit — és erre igen nyomós okai vannak. Az állandó éberség tartotta eddig biztonságban az embereit, és Caroline-nak esze ágában sincs hagyni, hogy egy jóképű idegen vörös zubbonyban mindent romba döntsön, amit védeni próbál. Amikor egy rejtélyes férfi előbotorkál a parti ködből, egyenesen a kertjébe — a libái által felzaklatva, gyanús kötésekbe burkolva, és egy vagyonnyi francia aranyérmével a birtokában — Caroline pontosan tudja, mit kell tennie: maga mellett tartani, éles kérdéseket feltenni, és egyetlen szavát sem elhinni. A baj csak az, hogy Jonathan Gubbinsban őrjítően nehéz nem megbízni. Gyors észjárású, meleg tekintetű, és mesterien kerüli a válaszokat — olyan férfi, akinek titkai olyan mélyen rejtőznek, mint a cornwalli barlangok a part mentén. Caroline szívét egyszer már összetörte egy vörös zubbonyos férfi, és megesküdött, hogy soha többé nem lesz ilyen ostoba. Mégis, minél elszántabban próbálja leleplezni Jonathan valódi célját, annál inkább azon kapja magát, hogy reméli: a férfi mosolya talán őszinte. A rejtegetett csempészáru, a kódolt üzenetek és egy egész közösség biztonsága mellett Caroline nem engedheti meg, hogy a veszélyes vonzalom elhomályosítsa az ítélőképességét — még egyetlen pillanatra sem. Vajon Caroline időben kideríti az igazságot a férfiról, akit a tenger sodort elé, mielőtt a szíve elárulja a népét — vagy Swain Cove eltemetett titkai mindent elvesznek tőle, amit szeret?