Miss Mary kísértése

Azt tanították neki, hogy a vágyai szégyenletesek. A férfi eltökélt, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. És egy ellopott csók a holdfényes kertben darabokra zúzhat mindent, amire nevelték. Lady Mary Callingsbrooke gondjára nincs megoldás egyetlen etikettkönyvben sem. Minden bálterem, minden jóképű arc, minden kesztyűs kéz, amely az övéhez ér, gyönyörű, megalázó lázadásra készteti a testét — kipiruló bőr, remegő ujjak, és odalent gyűlő forróság, amelyet még a leghidegebb fürdő sem képes eloltani. Mary meg van győződve róla, hogy valami végzetesen hibás benne, ezért egy suttogva ajánlott, diszkrét sohói intézmény gyertyafényes szobáiba merészkedik, kétségbeesetten keresve a gyógyírt. Ám amit ott talál, az egyáltalán nem gyógyír — hanem egy veszélyesen vonzó idegen, aki úgy néz rá, mintha Mary volna a válasz arra a kérdésre, amelyet egész életében keresett. Nem riad vissza az átizzadt kesztyűjétől, sem lángoló arcától. Azt mondja, Mary ritka, csodálatra méltó teremtés. És amikor útjaik újra keresztezik egymást egy régenskori bál kerti lámpásai alatt, a férfi ajka az övére talál — és a felébredés, amelyet Mary olyan kétségbeesetten próbált elfojtani, olyan erővel tör elő, amely elől nincs menekvés. Mire véget ér az éjszaka, a férfi féltérdre ereszkedik előtte. Egy idegen. Egy férfi, akinek még az igazi nevét sem tudja. Képes lesz Mary bízni azokban a vágyakban, amelyeket az egész világa el akart temettetni vele — vagy lemond az egyetlen férfiról, aki valaha igazán látta őt, még mielőtt megtudná, ki is ő valójában?